Sajtó

Delmagyar.hu - Bozsik Yvette Társulata a szegedi Thealter nemzetközi alternatív színházi fesztiválon

szinhaz.hu - A Bozsik Yvette Társulat Lélektánc című előadása fődijat nyert a Veszprémi Táncfesztiválon

revizoronline.hu - "Az emberi akaraterőnél, állhatatosságnál kevés megrendítőbb dolgot ismerek." - Halász Tamás.

kulturpart.hu - "Az ember általában zavarba jön, elfordítja a fejét, ha egy mozgássérülttel találkozik."

ellenfeny.hu - Amikor a lélek táncol - Barta Edit

kulturpart.hu - "Úton a XI. Kortárs Összművészeti Fesztiválra azon gondolkodtam, mi az a kortárs tánc..."
Interjú a rendezővel

Levél az egyik táncos családjától:

Kedves Marcell!

A mai délelőttünk a Lélektánc zenéje mellett telt. Minden új zenei blokknál megbeszéltük Gáborral, hogy ki-kivel táncolt az adott zenére. Igazán lenyűgöző volt így is átélni a csodálatos előadást. Akkor gondoltam rá, hogy megírom Neked, milyen fantasztikus táncjáték a Lélektánc! A katarzis óriási volt, hiszen ennek bűvöletében élünk ma is, és dédelgetjük örömünket, hogy még sokáig a miénk legyen. Szeretném ilyen módon, azaz levélben is megköszönni valamennyiőtöknek azt a szeretetet, türelmet, emberséget, amivel sérült gyermekeink felé fordultatok. Olyan "varázsolás" történt az előadás alatt, amelynek köszönhetően lényegesen javult Gabi koncentráló képessége, felsőfokon említhetjük a boldogság-érzését, úgy is tudott mozdulni, ahogy korábban talán nem sikerült.És hogy emberileg milyen töltődést jelentett az elmúlt csaknem féléves közös munka, annak szemléltetésére szeretném elmondani, hogy a most készülő Tánceánia honlaphoz megfogalmazandó önéletrajzba Gábor javasolta beírni a következő mondatot: -Úgy gondolom, a táncolás tágítja a világot, új barátokat hoz, sikereket eredményez.- És mindez *Vele* megtörtént a Lélektánc során!
Köszönjük Yvette-nek, Neked, és valamennyi kedves közreműködőnek ezt a csodát. Szívből kívánjuk, még sokáig őrizzétek meg ezt a "világ-tágítási" szándékot, a barátságot, és a közös munka meghozza a sikert is, amint azt tapasztaltuk.

Szeretettel gondolunk Rátok, jó pihenést kívánunk a nyárra, szívélyes üdvözlettel,
a Potoczky család

Kérlek, tolmácsold köszönetünket és jókívánságainkat a Társulat tagjainak!

Levél az egyik debreceni nézőtől:

Kedves Yvette!

Felkészületlenül mentem el, nem tudtam mi vár rám.
Az első színpadképtől megíjedtem, ez konfrontáló lesz, hogyan fogok ezzel a témával megbírkózni.
Féltem, hogy sajnálatot kell majd éreznem. Nem kellett.
Aztán küszködtem a könnyeimmel a kerekesszékes pár táncától kezdve folyamatosan. A felemelő érzés miatt.
A lépcsőn ültem és nem tudtam felállni, elindulni, igazából tapsolni sem, valahogy nem éreztem odaillőnek. Akkorra már elő kellett vennem a zsebkendőt. Nemrég értem haza. Alig tudok visszazökkenni, olyan hatás ért. De nem is akarok kikerülni a hatás alól. Vannak olyan előadások, amelyek a bőr alá hatolnak, beivódnak és így velem maradnak. Ez a ma esti ilyen volt.
Lenyűgöz az érzékenységed, ahogyan ehhez a témához nyúltál és feldolgoztad. Színészek nélkül. Talán ezért olyan konfrontáló, a valódisága. És az is a magad valódisága volt, ahogyan a kezdés előtti percben megfogtad a helyet kereső édesanyám karját, (egy betegség miatt kicsit bizonytalan a mozgása) és egy üres székre ültetted. Ezzel összeállt bennem a kép, még inkább megértettem, honnan fakad és miért érintett meg ennyire mélyen az, ahogyan ezt a témát megmutattad ott a színpadon.

Köszönöm,
Kardos Edit, 43 éves, pszichológus

DÍJAK:

XI. Országos Táncfesztivál, Veszprém, Fődíjas előadás